Nárcisz

Eddig akartuk

Tegnap valami eltört bennem irányába. Apróságot ennyire felfújó, ilyen módon hisztiző (!) pasit még soha nem láttam. Tényleg jelentéktelennek tűnő – legalább is szerintem – dolgon kaptunk össze. Így viszont kiderült az igazi énje, s az is, hogy Ő miképp állt a kapcsolatunkhoz, milyen célt látott benne (?!), milyen miliőben él valójában.

Mivel munkamániás – és ebből kifolyólag gazdag, de engem ez sosem érdekelt – családját is második helyre teszi, nem csak a barátait, rólam már említést sem téve. Egész éjjel nem aludtam, sírtam a dühtől, mondtam neki, menj el! Most! Vége. Még sokáig nehéz lesz, de az “első körön” túl vagyok. Csak éppen a 2. évfordulónkat ünnepeltük volna, jövő héten pedig kerek szülinapja lesz… Immáron nélkülem. Még jó, hogy nem kértem át a szervezést a kollégáitól.

Ma nincs éppen strandidő, tehát bekuckózok egy jó könyvvel, hátha leköt.

Kellemes hétvégét olvasóimnak!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!