Nárcisz

Eddig akartuk

Tegnap valami eltört bennem irányába. Apróságot ennyire felfújó, ilyen módon hisztiző (!) pasit még soha nem láttam. Tényleg jelentéktelennek tűnő – legalább is szerintem – dolgon kaptunk össze. Így viszont kiderült az igazi énje, s az is, hogy Ő miképp állt a kapcsolatunkhoz, milyen célt látott benne (?!), milyen miliőben él valójában.

Mivel munkamániás – és ebből kifolyólag gazdag, de engem ez sosem érdekelt – családját is második helyre teszi, nem csak a barátait, rólam már említést sem téve. Egész éjjel nem aludtam, sírtam a dühtől, mondtam neki, menj el! Most! Vége. Még sokáig nehéz lesz, de az “első körön” túl vagyok. Csak éppen a 2. évfordulónkat ünnepeltük volna, jövő héten pedig kerek szülinapja lesz… Immáron nélkülem. Még jó, hogy nem kértem át a szervezést a kollégáitól.

Ma nincs éppen strandidő, tehát bekuckózok egy jó könyvvel, hátha leköt.

Kellemes hétvégét olvasóimnak!

Legyek újra szerető?

Már a kifejezés sem illik ránk, hisz mindketten függetlenek vagyunk. És nevezhetnénk akár szexbarátságnak, “csak szex és más semmi” – nek, vagy ezerféle mai kifejezést találhatunk az ilyen kapcsolatokra. Inkább a szexbarátság, mert mély érzelmek nincsenek, viszont egy hihetetlen régi kapocs által bármiről hosszan eldumálunk “előtte” és “utána”. Neki ez tökéletesen megfelel, én pedig már az elején elfogadtam, tehát “pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs”.  Természetesen rossz, hogy hajnalban csendben lelép (ne kísérj ki, kulcs a postaládában lesz!). Hogy nem sétálunk együtt a vízparton egy jó koncert után, hogy nem hívhatjuk egymást bármikor (ez főképp a munka, munkatársak miatt van így).  Viszont van valami izgalmas bája, hogy titokban tartjuk ezt a “kapcsolatot”, hisz rengeteg közös ismerősünk van a városban – akár a vezetői között is – és elképzelem meglepett tekintetüket, amint véletlenül valahogy megtudnák, hogy mi – valahol – egy pár lennénk… Tehát annyi őrlődés után ismét döntenem kell: szeretném-e a továbbiakban, hogy kényeztess, kényeztesselek? Hogy a gyöngyöző pezsgő buborékait együtt számoljuk, majd mámorosan elvesszünk egymásban? Igen, akarom! Te is?

A tökéletes pasi

Nos, sajnos Ő nem létezik. Csak álmaimban. Ahol is az eddigi kapcsolataim alanyának legjobb tulajdonságait – úgy, mint kedves, aranyos, intelligens, művelt, empatikus, csendes, gyakorlatias, humoros, szelíd, külsőre is vonzó – gyúrnám egyetlen férfivé.

 

A másik

Akivel hétvégén lett volna randim: nos, ő a munkája miatt lemondta.  Jobb is így, mert egyébként meg akartam mondani neki, hogy nekem nem jön be annyira, mint fordítva. Erre a beszélgetésre a következő hétvégén kerülhet sor. Talán nem véletlen, hogy most került kezembe egy női lap 20-1. oldalon található cikke: miképp kell szépen szakítani?!

A régi levelezős lelki barát pedig 2 hét múlva szeretne kirándulni a Duna-kanyarba. Az éppen rám férne! Épp terveztem, hogy akár egyedül is elindulok.

Békés megegyezés

Ő – mármint Laza – sem akarja folytatni, sikerült dűlőre jutni. Egyórás telefonbeszélgetés után, közösen döntöttünk így.

Mozgalmas hétköznapok

Továbbképzés, sok feladat. Közben Laza előkerült. Ő folytatná, én nem. Eddig egyfolytában külföldön dolgozott, most végre hazaérkezett. Én nem örülök a terveinek. Főképp csak szexet akar, abból sem a könnyedebbet. Hmm… Pedig olyan aranyos kis nyuszi volt korábban. Vajon mi történt vele?

A másik lovag e hétvégére kért randit. Még nem tudom?! Elképzelhető, hogy egyik sem lesz befutó. Esetleg egy harmadik? Ő sem a közeljövőben, hisz nincs időm keresni. Csak papíron vagyok bátor,  egyébként pedig monogám, hűséges, félénk…

Mára ennyi időm volt írni.

 

 

Munka, munka

És még mindig munka, 2 hétig. Magánéletileg egyedül. Laza végleg kilépett az életemből. Szintén munkamániás és kevéske szabadidejét már úgy tűnik, nem velem képzeli eltölteni 🙁  Szó nélkül lelépett.

Van valaki, aki írogat, de nem tudom?! Nem tetszik, távol él, szintén több műszakban dolgozik. Talizni sincs lehetőség egyelőre.

Azért barátokkal koncertre eljutok néha, de ennyi…  Pedig többre vágyom. Sok séta, egy esti vízparton, sok beszélgetés, romantikázás…

Jó pihenést, aki most fog nyaralni!

Ez az, ami elmaradt

Pont az írás, sajnos. Pedig esküszöm, csak dolgoztam és nyaraltam. Semmi pasizás. Szomorú is vagyok emiatt. Irigykedve néztem esténként a mólón andalgó párokat…

Hiányzik

Ám megvagyok nélküle. Tanulok, holnap vizsgázom.  Próbálok többet dolgozni, utazni, akár egyedül. Írni, többet írni.

Folytatás? Kizárva!

Hívogatott még éjjel is többször, de nem vettem fel.  Nem tudom, mit szeretne még ezek után?! Megsértődött – még Ő! – tehát már nem fog zavarni. Túl lazán, egyoldalúan vette az egyezségünket. 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!